Sziasztok!
Most belekezdenék az eddigi leghosszabb blogbevezetőmbe amit valaha írtam. Akit nem érdekel az menjen tovább, mert tényleg hosszúra tervezem ezt kis bejegyzést.
Csalódtam. És most nem tudom hogy mit csináljak. Rá kellett jönnöm, hogy az elmúlt pár hónapban alig 2-3 ember olvassa ezt a blogot aminek örülök, hogy egyáltalán valaki veszi a fáradságot és elolvassa azt a pár mondatot amit ide írok. Nem szeretek összehasonlítani másokéval a blogomat, de ebben az esetben szerintem jogosan mondom hogy akár mennyit is próbálkoztam ismerté tenni a blogomat valamiért nem sikerült. Rengeteget vesződtem ezzel a bloggal és mind hiába mivel alig olvassátok. Egy újabb kudarc...nincs mit tenni. Ez teljes mértékben az én hibám. Talán nem próbálkoztam eléggé...őszintén nem tudom, hogy mit csináltam rosszul. Előre megírtam a részeket, én csináltam a fejlécet (látszik, hogy én csináltam, mert nem egy profi munka) de mivel senki sem vállalta el, hogy megcsinálja ezért úgy éreztem, hogy ennyivel tartozok nektek. Egy új fejléc számomra az új kezdetet jelentette. Életemben először csináltam ilyet és lehet, hogy túlzás amit mondok, de én büszke vagyok a munkámra. Hiszen ilyennek képzeltem el. És én megelégedek ezzel amit én szerkezgettem órákon keresztül. És ezért olyan fontos nekem ez a fejléc. A sok munka a "nagy visszatérésre" ami nem egészen úgy sikerült mint azt hittem. Lehet hogy nem tudom jól kifejezni magam. Nem vagyok írónő! Sőt, soha sem leszek az! Én ezt elfogadtam! Nem is azért kezdtem a blogot, hogy írónő legyek...én csak egy sztorit akartam veletek megosztani az interneten keresztül. Az én sztorimat! Sokan nem is hinnétek, de ez megtörtént velem valamilyen szinten. Nem a csókra gondolok megy ilyesmire, hanem nekem is van legjobb barátom aki iránt érzek bizonyos dolgokat, csak nem vagyok elég bátor, hogy bevalljam neki, hogy mit érzek iránta. És szerintem ti is megértitek, hogy miért írtam át Niall-re és Tori-ra...hogy még véletlenül se derüljön ki. Hát ez az igazság. Ítéljetek el...nem érdekel. Olyan helyzeteken mentem át, amit 1. úgy gondoltam hogy meg kell osztanom veletek, 2. ez megnyugtatott, hogy valakinek eltudtam mondani (igaz, hogy csak 3 embernek). Ha folytatnám a blogot nagyon sok minden kiderülne az életemről. Nem csak pozitív amit az eddigi részegben leírtam. Hiszen nincs olyan ember aki ne tapasztalt volna egy negatív élményt sem az életében. Én több ilyenen is túl estem (szó szerint) és ezt akartam volna megosztani veletek a közeljövőben. Nagyon sok minden történt velem. És most nem csak az elmúlt 1 évre gondolok, amikor elkezdtem a blogot. Én az egész életemre gondolok. Aki nem ismer az nem tudja hogy mire gondolok. De aki személyesen az tudja, hogy pontosan mit érzek amikor ilyenről kell beszélnem. Vagy nem...(akit érdekel írhat nekem minden kérdésre szívesen válaszolok, már ha lesz ilyen). Sajnos ezeket itt a blogon már nem fogom veletek megosztani. Van egy nagyon jó barátnőm aki rengeteget dolgozott ezen a blogon. Neki szeretném megköszönni! Nevet nem szeretnék írni. Hogy ha olvassa, akkor 100%, hogy magára fog ismerni. Szóval ezer hálám és köszönetem! Még hosszasan írhatnám, hogy mennyi mindent köszönhetek neki, de inkább a lényegre térek. Befejezem a blogot! Vagyis felfüggesztem. Lehet, hogy örökre, lehet hogy nem. Még nem tudom, de nagyon remélem, hogy az utóbbi. Szóval, köszönöm azoknak akik kitartóan olvasták a blogomat és azoknak is akik kritikát írtak, hiszen ebből tanul az ember. Nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem ebben az egy évben.
Nagyon szeretek mindenkit!
BOLDOG SZÜLINAPOT A BLOGNAK! :*
Sziasztok!
U.I: Jó olvasást a többi bloghoz! :*
Bogi :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése