Sziasztok!
Köszönöm hogy ennyi pozitív kritikát kaptam üzenetben. Annyira boldog vagyok, hogy mindenkinek tetszett! Én pont ezt szerettem volna elérni! Egy olyan részt írtam meg amire büszke vagyok! Örömmel tölt el hogy nem csak nekem tetszik a 3. rész hanem másoknak is. Ezért szeretek írni! Nagyon féltem a visszatéréstől! Féltem, hogy egyáltalán nem fog nektek tetszeni a visszatérőrész! Féltem, hogy nem fogtok örülni, hogy újra neki álltam írni! Féltem attól, hogy nem szerettek! Igen! Ez van! Féltem! Nehéz kimondani, de igen! Szerintem attól lesz valaki jó írónő, hogy nemcsak az írását szeretik, hanem magát az embert is. Minden író azt írja le ami benne van! És amit ti olvastok a blogomban az én vagyok! Velem is megtörtént! Csak egy kicsit átfogalmazva. Szóval aki sablonosnak találja a blogomat az igazából az életemet is kritizálja. Még hosszasan tudnám kifejteni az ilyenfajta kritikákról a véleményemet, de senkit se szeretnék untatni, Ha valakit mégis érdekelne az írjon nekem e-mailt vagy aki ismer az írjon facebookon. Nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást!
Puszi: Bogi :)
* Tori szemszöge*
És megcsókolt. És én nem ellenkeztem, sőt én is "visszacsókoltam". Nagyon kellemes, kicsit bizsergető érzés volt. A hasamban 1000 pillangó repdesett. De ennek ellenére eszembe jutott valami, ami számomra mindennél fontosabb. Lassan elhúzódtam tőle és lesütöttem a szemem.
- Bocsi! Azt hittem, hogy te is akarod... - mentegetőzött.
- Én is ugyanúgy akartam mint te, csak nem akarom hogy ez a csók elrontaná a barátságunkat! Hiszen már milyen régóta legjobb barátok va...
- Értem! Teljesen megértelek! - mondta csalódottan.
- Nekem a barátságunk a legfontosabb!
- Nekem is!
- Szerintem felejtsük el az egészet! - és kicsordult egy könnycsepp a szememből.
Nagyon rosszul éreztem magamat amikor kimondtam. Tisztában voltam vele hogy ezzel a mondattal összetörtem Niall-t.
- Rendben! - és lenézett a földre.
Kezdett a szeme könnybe lábadni, de tartotta magát. Nem akartam ennyire megbántani. Olyan bunkónak érzem magam. De ha belegondolok akkor lehet, hogy mégis csak jól cselekedtem. Tegyük fel, hogy összejövünk! Boldogok vagyunk meg minden, de nem maradhatok itt örökre! Ennek a kapcsolatnak hamar vége lenne. Kapok egy filmszerepet és akkor távkapcsolatban élnénk ami kész rémálom lenne számunkra. És én inkább visszautasítom ezt a kapcsolatot, mint hogy egy ilyen helyzetnek kitegyem Niall-t!
- Sajnálom! - öleltem meg.
- Én is!
- Én már nagyon fáradt vagyok!
- Felkísérjelek a .... Jaj még meg sem mutattam!
- Mit?
- Gyere velem!
- Oké! De várj! Még elmegyek a bőröndömért.
- Majd én hozom.
- De nem kell! - tiltakoztam.
- Csak menj fel a lépcsőm!
- Hát jó...
- Menj egyenesen, majd fordulj balra!
- Itt? - kérdeztem elveszetten.
- Aha.
- És most merre?
- Egyenesen a folyosó végéig!
- Oké.
- Most csukd be a szemed!
- Mi? Miért?
- Mert...
- Na jó...
Szépen lassan bevezetett egy szobába és felkapcsolta a lámpát.
- Most mát kinyithatod a szemed!
- De gyönyörű! És olyan mint az én...
- A te régi szobád...
- Igen! Csak sokkal szebb!
- Tetszik?
- Nem is tudod mennyire!
- Igyekeztem hogy hasonlítson régi szobádra!
- És olyan lett! A szín, az ágy...a lámpa...Tökéletes lett!
- Köszönöm!- és szerényen elmosolyodott.- Na jó...most mát megyek is! Hagylak pihenni! Jó éjt!
- Neked is Niall! És még egyszer nagyon köszönöm!
És odajött hozzám és adott egy apró puszit a homlokomra, majd kiment az ajtón. Gyorsa átöltöztem a hálóingembe és befeküdtem az ágyba. Próbáltam aludni csak, hogy egyfolytában a csókunkról gondolkoztam. Nem is tudom hogy miért mondtam neki ezt az egész barátság dolgot. Már 8.-as korunk óta többet érzek egy egyszerű barátságnál. Most olyan hülyének érzem magam! Miért nem mondtam neki meg hogy belé
