3.rész

Sziasztok!

Először is bocsánatot szeretnék kérni azoktól akik olvassák a blogomat. Elég sokáig gondolkodtam azon hogy folytassam-e a blogot. Kaptam egy eléggé bántó kritikát amivel teljes mértékben egyet értek az írójával. Kellett egy kis idő hogy átgondoljam hogy vajon érdemes-e folytatnom a blogírást. És nem csak erre a blogra gondolok hanem úgy az egészet. Lehet hogy tényleg nem értek a blogíráshoz? Eddig mindig csak olyan e-mailt kaptam amiben dicsérik a blogot. Addig a napig nem kaptam negatív kritikát. Az az e-mail teljesen padlóra küldött. Akkor úgy éreztem hogy megszakad a szívem. Választanom kellett hogy folytatom a blogírást vagy abbahagyom. Nem hiszem hogy tudjátok de ezt a blogot fél éven keresztül tervezgettem. Az alapötlettől elkezdve a fejlécen át mindent. Egy perc alatt az az idő amit ennek a blognak szenteltem mind a porba hullt. A levél után két héttel úgy döntöttem hogy megírom a zárórészt és az elköszönést. Meg is írta csak nem volt bátorságom/erőm kitenni.Így úgy döntöttem hogy egy időre felfüggesztem a blogot. Talán ez volt nekem is és a blognak is a legjobb amit tehettem. Megszeretném köszönni az egyik legjobb barátnőmnek a tanácsát. Azt mondta: ,,Ha szeretem a blogom és szeretek írni akkor ne érdekeljenek a negatív kritikák és írjam meg azt a történetet ami elsősorban magamnak megfelel. Így lehetek csak boldog ha az én sztorimat írom meg és nem másét! " Ezek a szavak öntöttek belém újra önbizalmat és erőt ahhoz hogy ismét elkezdjem a blogírást. Tudom hogy ez a bocsánatkérő/visszatérő rész kicsit hosszúra és nyálasra sikeredett. Én ezzel a kis ,,levéllel" csak az érzéseimet szerettem volna veletek megosztani. Akik végig olvasták azoknak is ajánlom azt a tanácsot akik ugyanúgy éreznek/éreztek mint én. 

És most hivatalosan is bejelentem hogy visszatértem és teljesen jól vagyok!
Puszi: Bogi :) 

* Tori szemszöge*

A kocsi szépen lassan megállt. Niall rám nézett és mosolygott.

- Megérkeztünk!- jelentette be hangosan.

- Tünk? Mind a ketten? - kérdeztem meglepődve de még is izgatottan.

- Igen! Velünk fogsz lakni, ameddig csak szeretnél!

- Veletek? Mármint te és a banda többi tagja?- csillant fel a szemem.

- Igen! Én, te, Harry, Liam, Louis, Elenor, Perrie és Zayn.

- Elenor és Perrie?

- Aha! Elenor Louis barátnője, Perrie pedig Zayn-é.

- Értem!- és mosolyogtam.
Megkönnyebbültem. Nem egyedül leszek lány. Kicsit izgultam. Mi van akkor ha nekik csak nyűgöt jelentek? Mi van ha holnap már megunnak? Beparáztam. De tudtam hogy Niall nem nagyon hagyná hogy megtörténjen. Ő szerintem mindent ki fog hozni ebből a vakációból.
- Minden rendben van? - kérdezte.
Látta rajtam hogy hosszasan, mereven bámulom a kocsival előtt álló házat.
- Nem! Nem egészen!- mondtam őszintén.
- Izgulsz? - mosolygott rám.
- Hát eléggé.
- Nem kell! Mindenkivel jól kifogsz jönni! Mindenki nagyon jó fej! Elhiheted! Sokat fogunk szórakozni és hülyülni!
- Oké!- bólintottam és visszamosolyogtam.
- Ölelést?- kérdezte lelkesen.
- Kérek!
Majd hosszan megöleltük egymást. Olyan jó érzés volt őt ilyen sok ideig ölelgetni. Biztonságban éreztem magam. Ilyet már régen éreztem.
- Akkor megyünk?- kérdeztem lelkesen.
- Persze!- és kiszállt, majd átfutott a kocsi mögött és kinyitotta nekem az ajtót.
- Köszi! De én is ki tudtam volna nyitni az ajtót!
- Nem baj! De te most vendég vagy!
- Oké! De akkor sem kellett volna!
És elindultunk a bejárat felé. Niall elővette a kulcsait és kinyitotta az ajtót.
- Gyönyörű!- néztem körbe.
- Ez még csak az előszoba!- kuncogott.
- Az nem baj! De akkor is szép!
Levettem a cipőmet és a kabátomat és Niallre néztem.
- Megjöttünk!- jelentette be kiabálva Niall.
Pár másodperc múlva két lány sietett felém hogy bemutatkozzon.
- Szia! Én Perrie Edwards vagyok, Zayn barátnője!
- Szia! Én Tori Thomson vagyok.- és adott két puszit.
- Én Elenor vagyok, Louis barátnője. Szia!. mosolygott.
- Én Tori vagyok!- és ő is adott két puszit.
- Fiúk!- kiabált Perrie. - Megjött Tori!
- Megyünk már!- kiabált vissza egy férfi hang.
Abban a pillanatban a lépcsőn 4 fiú futott le libasorban.
- Szia! Liam Payne vagyok!- és közelebb lépett hozzám.
- Szia! Én meg Tori Thomson vagyok!- adott két puszit és Niallel együtt leültek a nappaliban.
- Zayn vagyok, szia!
- Szia! Én meg Tori!- és ő is adott két puszit és ő is a nappali felé vette az irányt.
- Louis!- mutatkozott be.
- Tori!
- Tomlinson!- mosolyodott el.
- Thomson!- és én is elmosolyodtam.
Ő is adott két puszit, majd Elenorral és Perrievel elindultak a nappali felé.
Már csak egy fiú maradt.
- Harry Styles! Üdv!- kacsintott rám.
- Tori Thomson!- kacsintottam vissza.
És Harry is leült a nappaliban a többiekhez. Én gyorsan még előkerestem a telefonomat hogy felhívjam az anyukámat és a húgomat.
- Szia Kincsem! Hogy vagy?- vette fel a telefont.
- Szia Anya! Jól. És te? Minden rendben van?
- Minden a legnagyobb rendben van!
- Nicole?
- Jól van.
- Tudok beszélni vele?
- Sajnos ma nem! Tyler-nél van.
- Tyler-nél? Ott alszik? És ezt te megengedted neki, vagy elszökött?
- Megengedtem neki! Végül is már 16 éves!
- Jó, oké! Akkor majd holnap beszélek vele!
- Majd megmondom neki ha hazaér, hogy kerested. 
- Most megyek! Csak szólni akartam hogy minden oké és sikeresen megérkeztem Niall-ékhoz.
- Rendben. Jó éjt Kincsem! 
- Jó éjt!
- Tori! Niall-t meg puszilom! Add át neki!
- Oké átadom! Szia Anyu!
- Szia Kincsem!
És letette. Gyorsan eltettem a telefonomat a táskámba és elindultam a nappali felé.
- Hé! Tori! Gyere ide! Segíts nekünk!- hívott magához Niall.
- Miben segíthetek?- kérdeztem kíváncsian.
- Nem tudunk dönteni. Szerinted melyik filmet kéne megnéznünk?- és odaadott nekem 3 DVD tartóját.- Az akció filmet, a vígjátékot vagy a horrort nézzük? Te melyiket néznéd meg?
- Hát...
- Igen?
- Ez a egyik kedvenc filmem.- adtam oda a vígjáték DVD tartóját Niall-nek.
- Akkor ez lesz!- állt fel hogy betegye a DVD lejátszóba a lemezt. - Gondoltam hogy ezt fogod választani!
- Hát...akkor jól ismersz! Én meg azt tudom hogy te meg a horrort szeretted volna megnézni!
- Igaz! De majd máskor nézek veled horrort! 
- Oké! - mosolyogtam.
- Ki éhes?- fordult a többiekkel szemben Niall. - Csak mert én az vagyok!
- Hát azt mindjárt gondoltuk Niall! - nevetett fel Liam. - Egyébként én is éhes vagyok!
- Akkor hozzak kaját? - kérdezte Niall.
- Aha!- válaszolták egyszerre.
- Segíthetek? - kérdeztem.
- Persze! - és kivezetett a konyhába.
- Először is mindenkinek vigyél egy poharat!
- Oké- majd megfogtam 4 poharat és gyorsan elvittem a nappaliba és letettem a nappali közepén elhelyezett kis dohányzó asztalra, majd visszafutottam a konyhába még 4 pohárért. - Kész!
- Köszi! Most fogj egy mély tálat és öntsd bele a sajtos chipset!
- Oké! És hol vannak a tányérok és az edények?
- A bárpult alatti legalsó mély fiókban!- mutatott a bárpultra.
- Egy pillanat és kész is!- és megfogtam a 2 chipses zacskót és elindultam a bárpulthoz. Hamar megtaláltam az edényeket. Kivettem a legmélyebbet és kiöntöttem az edénybe a chipseket. - Kész! - fordultam Niall felé. - Hát te meg mit csináltál? - néztem furcsán Niall-re.
- Picit elszakadt a zacskó! - mentegetőzött.
Az egész konyha tele volt kiszóródott, összetört nacho darabokkal. 
- Nem változtál semmit! - nevettem el magam.
Niall elővette a seprűt és elkezdte összesöpörni a kis nacho darabokat, vagyis csak próbálta összesöpörni. Láttam hogy szenved, ezért odamentem hozzá és megszólítottam.
- Hagyd csak! Majd én megcsinálom! - vettem ki Niall kezéből a seprűt.
- Nem! Tori te most vendég vagy és nem hagyom hogy te takarítsd össze amit én öntöttem ki! - tiltakozott.
- De te csak itt szerencsétlenkedsz! Én sokkal gyorsabban készen lennék vele!
- De nem! alig 1 órája hogy itt vagy! Hagyd hogy összetakarítsam a nachot!
- Niall! Én sokkal gyorsabb vagyok! Szívesen megcsinálnám!
- Nem Tori!
És egymás kezéből vettük ki a seprűt. ide oda rángattuk. Olyan erősen rángattuk hogy én is ide-oda csúszkáltam a kövön. Már teljes erőből húzogattuk, amikor Niall akkora erővel magához húzta hogy hátra esett én meg rá, mert még mindig fogtam a seprűt. Niall a földön feküdt és én meg a mellkasán. Egy pillanatra nem szólaltunk meg csak néztük egymást. Elmeredtem a szemében.
- Tényleg nem változtunk semmit! - suttogott Niall.
- Hát igen... - és újra egymást néztük.
- Hé, Niall, Liam azt kér...ti meg mit csináltok? - jött be a konyhába Harry.
- Semmit! - válaszoltunk egyszerre és gyorsan lemásztam Niall-ról.
- Azt látom! -  nézett furcsán Harry.
- Mit szeretne Liam? - váltott témát Niall.
- Csak azt kérdezi hogy van-e még fagyi.
- Szerintem van.
- Jó mert akkor kér 3 gombóc csokit.
- Oké! Mindjárt viszem neki! - mondta Niall.
Amint Harry kiment a konyhából Niall azonnal felém fordult és pár perc elteltével együtt elkezdtünk nevetni.
- Hát ez eléggé ciki volt. Most vajon mit gondolhat rólam Harry? - néztem kétségbeesetten Niall-ra.
- Tuti hogy mindenkinek elfogja mondani hogy te rajtam feküdtél! - nevetett Niall.
- Hát ha nem rántottál volna magaddal akkor nem feküdtem volna rajtad! De azért jól vagy? Beverted valamidet? Biztos nagyon fájhatott hogy rajtad feküdtem! Nem vagyok valami könnyű és...
- Egyáltalán nem vagy nehéz! - szakított félbe. 
- Biztos? Nem fáj semmid?
- Biztos! És nem! - nyugtatott meg.
- Akkor jó! - mosolyogtam rá.
Gyorsan összetakarítottam amíg Niall előkészítette a fagyit. Mindent kivittem a kis dohányzó asztalra és leültem a kanapéra. 2 percre rá Niall is kihozta Liam csokifagyiját.
- Elindíthatom? - kérdezte Zayn a távirányító "PLAY" gombját lenyomva.
- Igen! - bólintottunk egyszerre a többiekkel.
Vicces volt a film. Többször is felnevettünk. A film közepe felé egy pillanatra végig néztem mindenkit hogy mit csinálnak film közben. Perrie Zayn mellkasához bújt és úgy nézték a filmet. Harry pislogás nélkül bámulta a tv-t miközben chipset tömött a szájába. Louis átkarolta Elenor-t és összekulcsolták a kezeiket. Liam meg ette a fagyiját. Villával! 
- Hé, Niall! - suttogtam.
- Igen? - fordult felém.
- Miért eszi Liam villával a fagyit? - mutattam Liam-re.
- Nem tudom. Valami fóbia. Hagyd rá! - és elkezdtünk kuncogni.
A film végére már elég fáradtak voltunk. Mindenki felment az emeletre kivéve engem meg Niall-t. Mi lent maradtunk a nappaliban még egy kicsit (na jó...kb. 1 órát) beszélgetni. Elmesélte hogy amióta nem láttam mi történt vele. Elmondta hogy mi történt vele  az X faktorban. Néhány vicces bakikat, próbákat és sztorikat is elmesélt. Hihetetlen hogy mennyi minden történt vele 4 év alatt. Elképesztő. 
- És veled mi történt? - kérdezett vissza Niall.
- Hát...nem annyira sok dolog mint veled!
- Az nem baj! Minden érdekel! Mi volt a suliban miután elmentem?
- Miután te elmentél utána 1 évre rá én is elmentem az iskolából. Ki. Berlinbe. - magyaráztam.
- Apukádhoz? 
- Aha. - bólintottam. - Elköltöztem anyuéktól. Aztán vissza.
- Vissza? - kérdezte meglepődötten.
- Igen. Az az iskola ahová Berlinbe jártam az nem volt valami jó. Nagyon...
- Szigorú volt? - vágott félbe.
- Igen.
- Hogy van anyukád?
- Jól van! Köszönöm. Már 3 éve van egy udvarlója.
- Na! Gratulálok neki! És hogy van Nicole? 
- Áh...Nicole! Most épp a pasijánál van. Ott alszik nála.
- Úúúú. Akkor az már komoly kapcsolat! 12 volt amikor utoljára láttam. Most meg... - kezdett az ujjain számolgatni.
- 16. - vágtam közbe. - Egyébként még a film előtt beszéltem anyuval és ő mesélte hogy a barátjánál van.
- Gondoltam. 
- Jaj! Majdnem elfelejtettem! Át kell adnom hogy anyukám puszil!
-  Akkor add át! - mosolyodott el.
- Már átadtam. - néztem rá kérdően.
- Nem is... - nevette el magát. - A puszit?
- Ja... - és odahajoltam hozzá és adtam egy puszit az arcára.
- Én is puszilom anyukádat!
- Átadom neki.
Pár perc néma csend után megszólalt Niall.
- És mi van apukáddal?
- Semmi. Nagyon sokat dolgozik. Alig látom. És ritkán beszélek vele. - néztem le a földre és kicsi könnycsepp szökött ki a szememből.
- Nagyon sajnálom. Nem akart...-magyarázkodott.
- Semmi baj! - mosolyodtam el. - És hogy vannak a te szüleid? 
- Nagyon jól! - és beszélgettünk tovább. 
Más témákról. A filmről,  bandáról és a holnapi programról. Vagyis csak kérdezgettem és nem válaszolt mert meglepetést akar okozni. Igazán cuki hogy megakar lepni de én nem az a fajta lány vagyok aki képes várni holnap reggelig. A sok kérlelést és könyörgést hamar meguntam. Így kénytelenek voltunk témát váltani.
- Mi van Max-el? - kérdezte kíváncsian.

- Khm..szakítottunk. Már régen. - mondtam halkan.

- És most nincs barátod? - kérdezte.

- Nincs. És neked? Barátnőd?
- Nincs! - jelentette ki.
És csak néztük egymást. Elvesztem a gyönyörű kék szemében. Egyre csak közeledtünk egymáshoz. Nem is gondolkodtunk csak gyönyörködtünk egymásban. Közelebb jött hozzám, megfogta a csípőmet és felemelt, majd az ölébe tett. Lassan közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.